A Mechanikai Diagnózis és Terápia McKenzie módszere a gyógytorna-fizioterápia területén, a mozgásszervi betegségek kezelésében a legnagyobb szaikrodalmi támogatottsággal rendelkező rendszer. Betegvizsgálati protokollja bizonyítottan megbízható, ahogy kezelési hatékonyságát is számos kutatás támasztja alá.

Bár a köztudatban a gerincproblémák kezelésével kapcsolódik össze, a McKenzie terápia a végtagok problémáinak esetében is hatékony segítséget nyújthat. Nem csak a derék-, illetve nyakfájdalom kezelésében, de a csípő, térd, boka, váll, könyök és a csukló-kéz ízületek fájdalmát is hatékonyan tudja enyhíteni, illetve megszüntetni.

Az izmok és az inak problémáinak, elváltozásainak (pl. teniszkönyök, Achilles-ín fájdalom) kezelésére is alkalmas. A McKenzie módszer sikeresen alkalmazható a mechanikai eredetű mozgásszervi problémák kezelésében.

A McKenzie módszer az ún. aktív terápiák közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy a páciens nem csupán passzív befogadója a döntően a gyógytornász által végzett technikáknak, eljárásoknak, hanem aktív, felelősségteljes résztvevője a terápiás folyamatnak. Fontos, hogy a betegek felismerjék, hogy megfelelő információk és útmutatás birtokában ők maguk is hatékonyan tudják befolyásolni a problémájukat. Mindehhez elengedhetetlen, hogy a beteg megértse mi a problémája, mit és miért kell csinálnia, merjen kérdezni, és részese legyen az őt érintő döntéseknek. A hatékony terápia tehát a célzott gyakorlatokon kívül a folyamatos és kölcsönös kommunikációra, betegoktatásra és közös döntéshozatalra épül. Ezáltal a beteg a lehető leggyorsabban függetlenedni tud a terapeutától, és saját kezébe tudja venni a probléma megoldását. 

A McKenzie módszer további jellemzője, hogy az ún. klasszifikációra épülő terápiák közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy a megjelenő tünetek és a fájdalom viselkedése alapján a betegek jól körülhatárolható csoportokba sorolhatóak, és a megfelelő, optimális kezelés meghatározása ezen klasszifikáció alapján történik. Az egyes csoportok meghatározásához ismételt mozgásokat alkalmazunk, tehát szisztematikusan teszteljük a fájdalom, és a tünetek mechanikai terhelésre adott reakcióját. Fontos továbbá, hogy bár a McKenzie módszerben is vannak manuális technikák (amelyeket a terapeuta végez), azokat csak szükség esetén alkalmazzuk. Például, amikor a beteg az aktív gyakorlattal önállóan nem képes a probléma csökkentéséhez elengedő erőt kifejteni, vagy ha az aktív mozgás túl fájdalmas. Mindazonáltal, amint elértük, hogy a beteg önállóan is képes legyen végrehajtani a számára hatékony gyakorlatot, nem alkalmazunk további manuális technikát. Mindez szintén a beteg terapeutától való függetlenné válását segíti.